Várandósság alatti szorongás, normális?

2020. október 09. - Együtt születünk

Amikor a terhességem vége felé jártam emlékszem, hogy vásárolni mentünk egy nagyobb bútorüzletbe a férjemmel. Mentünk a bonyolult berendezésű áruházban, majd egyszer csak eltűnt a szemem elől. Amikor erre ráeszméltem, hogy nem látom, és nem tudom hol van, nagyon megijedtem, azonnal lefutott a szemem előtt, hogy akkor, ha eltűnik nekem miket kell majd csinálnom, kihez fordulhatok, elöntött a szorongás, szinte pánikba estem. Utólag megdöbbentem, hogy ilyen egyszerű és gyakori helyzetben ilyen szélsőségesen reagáltam...

Gyakran értetlenkedve mesélik nekünk, perinatális szakembereknek, a várandós nők, hogy milyen könnyen kerülnek szélsőséges érzelmi állapotba, akár annak ellenére is, hogy korábban ilyet még sosem tapasztaltak magukon. Vannak, akik meglepődve osztják meg velünk, hogy folyton elméláznak, riasztó gondolataik vannak vagy hogy álmaik őket is annyira megrémisztik, hogy inkább el sem mesélik senkinek – és sokszor „csak úgy” szoronganak. Aggodalmaikat tetézi a félelem, vajon a bennük növekedő baba mennyit érzékelhet ebből? Milyen hatással vannak rá az anyai aggodalmak? Károsíthatja a babát az anyai szorongás? Vajon a várandósban lejátszódó szorongás és annak fizikai tünetei a baba szervezetében is nyomot hagynak? A stresszhormonok átmehetnek az anyából a babába? Előfordulhat, hogy a stressz következtében megjelenő fizikai tünetek miatt kevesebb vér jut a placentán keresztül a magzatba?

A fenti kérdéseket joggal teszik fel nekünk a leendő anyák. A világjárvány kapcsán kialakult helyzet fokozhatja a szorongást, az aggodalmak megsokszorozódhatnak, továbbá az ezekkel járó fizikai tünetek is felerősödhetnek. A betegségtől való félelmeket vagy az izoláció hatására kialakuló szorongásos tüneteket erősítheti, hogy kevesebb lehetőség van a szakemberekkel való találkozásra. Ezért is fontos, hogy választ adjunk a fenti kérdésekre.

Mivel a várandós állapot, másállapot, ahogy Jean Raphael Leff írja, egyúttal azt is magával hozza, hogy megváltozik viselkedésünk, érzékenyebbé válunk a testi érzetek iránt és bizonyos ősi érzelmek, primitív szorongások éledhetnek újjá bennünk. A korábban jól működő rendszerünk, ami a mindennapi tevékenységünket zavaró tényezőket kizárta a tudatunkból, felmondja a szolgálatot és utat ad a mélyebben gomolygó kérdéseinknek. Leff szerint a nőkre a várandósság időszakában mentális és lelki nyomás nehezedik, saját identitásukat muszáj felülvizsgálniuk, hiszen új szerepre készülnek. A várandósság tehát egy olyan állapot, amely lehetőséget teremt. Egyesek erre a határaik megmerevítésével reagálnak és fokozatosan kizárják ezeket az impulzusokat, mások viszont meglovagolják ezeket a hullámokat és élvezik a várandósság adta lehetőséget.

Selye János óta tudjuk, hogy a stressz elkerülhetetlenül része az életünknek, a várandósság alatt pedig a stressz és szorongás szintjének fokozott jelenlétét is normálisnak tekinthetjük. Az aggodalom, hogy a babára milyen hatással lehetnek szorongásaink, mégis jogos. Sok múlik ugyanis az arányokon. Nem mindegy, hogy a stresszhelyzet mit vált ki belőlünk, hogy hogyan reagálunk, milyenek a megküzdési mechanizmusaink. Vajon a szorongásunk állandósul-e vagy felváltják kiegyensúlyozott, boldog időszakok. A stresszt fenyegetésként éljük-e meg vagy képesek vagyunk kihívásként tekinteni rá. A fenyegetettség érzése túlzott fiziológiai stressz reakciókkal jár, egyfajta krónikus arousal állapottal, ami az általános egészségünkre is hatással van. Az ún. “magzati programozás“ (fetal programing) kutatások pedig rámutatnak arra is, hogy a méhlepényen keresztül az állapotunkat jelző hormonok és kémiai anyagok átjutnak a méhünkben fejlődő magzatunkba, befolyásolják a magzat szívfrekvenciáját, izomtónusát, így hatva az idegrendszeri és mozgásfejlődésére.

Számos ősi kultúrában ösztönös tudással, rítusokkal, szimbolikus tevékenységeken keresztül támogatták a várandósokat, akik számára a hagyományban gyökerező szokások biztonságot nyújtottak. Másállapotuk jellegzetességei nyitottá és érzékennyé tették a várandósokat ezekre a szimbolikus tartalmakra. A zulu asszonyok például az első magzatmozgás érzékelése után minden reggel kiállnak a kunyhójuk elé és 3-4 mély lélegzetvétellel elengedik az előző nap aggodalmait és az éjszaka árnyait. Ez egyfajta légzéshez kötött relaxáció, ami önmagában lassítja a szívritmust, pozitív fiziológiai változást idéz elő a testben, erősíti a testi figyelmünket, és rítus jellege miatt megtartja a lelkünket is. Ezenkívül nagyon praktikus, hiszen a szülés folyamatát elősegítő gyakorlat is egyben, amit mire eljön a szülés ideje, már jól begyakorol a terhes nő.

Nekünk saját rítusokat kell kitalálni, saját eszközt fejleszteni szorongásaink kordában tartására. Szerencsére rengeteg módszer áll a rendelkezésünkre, amik közül választhatunk. Perinatális munkánk során ajánljuk a mindfulness alapú programokat, a relaxációs gyakorlatokat, a rendszeres jógát, autogén tréninget, ezekkel a módszerekkel mederben tarthatjuk a megélt stresszeinket.