Nemrégen szembe jött velem egy cikk az interneten páros női portrékkal. Megnéztem, és kiderült, hogy egy litván fotográfus nő, Vaida Markeviciute projektje, aki portrékat készített nőkről szülés előtt és a gyerekük megszülése után. Próbáltam megfejteni, hogy mi a különbség a portrék között: előtte – utána. Az "utána" képeken más a megvilágítás, erre rögtön rájöttem, és még valami: szavak jutottak eszembe: szabadság, magabiztosság, erő. 

De hát mi történik? Szülni minden nő tud, ez alap, így vagyunk megteremtve. Mégis ahányan, annyiféle módon történik ez meg velünk, ugyanakkor vannak a közös, univerzális vonások is, amik mindenkire érvényesek. És tényleg hányféleképpen veszünk részt ebben a folyamatban? Vannak, akik börtönnek élik meg életüknek ezt a szakaszát, másokat pedig, - ahogy ezt a Vaida Markeviciute is megfogalmazza egy vele készült interjúban - a szülés átélése „megszabadít megrögzött ideáitól, begyöpösödött életszemléletétől és bölcs, érett nővé avat”.

Átváltozás történik. Nevezzük nevén perinatális (szülés-születés körüli) időszak mindenesetre lehetőség az átváltozásra – már nem leszel többé ugyanaz, mint aki előtte voltál: minden megváltozik. J. R. Leff, a várandósság pszichológiájával foglalkozó pszichoanalitikus szakember szerint: „az új élet teremtése a nő régi életének végét is jelzi”. (J.R. Leff: Másállapot)

Vajon tisztában vagyunk ezzel, amikor megtörténik velünk?

Losonczy Ágnes szociológus azt írta, hogy régen „átadható volt a hagyományos tudás, anyák, nagyanyák, »tudósasszonyok«, bábák révén, a gyerekvárás és a szülés idején is. Ma a tradíció nem szabályoz (ami lehet szerencse is, hiszen a régi tudás sokszor elavult és ártalmas lehet), de hiátus keletkezett a generációk között” (Losonczi Ágnes: A legnagyobb életforduló: a gyerekvárás, szülés, születés – a társadalomkutató szemével.)

Hiátus keletkezett. Ezt érezhetjük, amikor megfogan egy baba és ránk tör a szorongás, értetlenül állunk – minden megváltozott egy pillanat alatt, nem értjük a saját testünket, sem a lelkünket, máshogy kezd el viselkedni, - mi is máshogyan reagálunk, mint ahogy ezt éveken át saját magunktól megszoktuk, ahogy eddig ismertük magunkat. Próbálgathatnánk szemlélni türelmesen, kitapasztalni magunknak, hogy akkor most mi is történik velünk, de ez a mostani gyors világ kevés lehetőséget ad erre. Maradnak a „gyors” megoldások: az internet, a barátnők, chat fórumok dzsungele, amitől jó eséllyel még erősebb lesz a szorongásunk. Ráadásul a körülöttünk lévő világ is megváltozik, amint tudomást szerez állapotunkról. „Közügy” leszünk akarva-akaratlanul.

Mindez bizonytalanná tehet minket, pedig ebben az időszakban, amire leginkább szükségünk van, az a biztonság. Biztonságos környezetben tud leginkább megtörténni az az átváltozás, amire a nőnek és nem mellesleg a férfinak is szüksége van, hogy új szerepét kifejleszthesse – mint a pillangóvá alakuló hernyónak a bábra. Hiszen így van lehetősége, hogy azzá a bölcs és szabad nővé válhasson, ami az anyaságban igazán jól jön, illetve azzá a bölcs és szabad férfivé, ami az apaságban is erőt adó lesz.

Mester Dóra Djamila, szexedukátor így ír erről az időszakról: „A teherbe esés szerintem mindenképpen egy határozott, de jó irányba mozdító nyomás, hogy egy kis rendrakást végezzünk a lelkünkben, az életünkben. … Ha valamikor, ilyenkor már csak azért is érdemes átgondolni az életünket, hogy mi magunk is tisztán lássuk, hova, elsősorban milyen anyukához és apukához érkezne az a gyermek. Ez nehéz feladat. Sokan érezzük azt, hogy ehhez igazi bátorságra van szükségünk. Ezt a határt gyakran könnyebb reflektálatlanul, rutinokat követve átlépni. Az anyák tapasztalatai azonban számomra azt mutatják, hogy ez az önismeretre sarkalló pillanat mindenképpen elérkezik, csak lehet, hogy éppen később; valamikor a várandósság alatt, a szülés után, esetleg sokévnyi feszült házaséletet követően.” (Mester Dóra Djamila: Nő, anya, szerető)

A perinatális tanácsadásnak és a gyerekvárásra felkészítő kurzusoknak abban van szerepe, hogy biztonságban érezhessük magunkat: betölti a hiátust, amiről Losonczi Ágnes ír. Ez egy érzékeny terület, régen is rokoni szálak mentén adták tovább, bizalmi kapcsolatokon keresztül, ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy személyes kapcsolatban adhassuk tovább ezt a tudást, amiben ötvöződnek a hagyományok és a legmodernebb mai kutatások eredményei.