A magzat éppen születik. Elindul a neki otthont adó méhből. Vajon milyen lehet ez a pillanat? – Most, hogy erről írok elgondolkoztam, és arra jöttem rá, hogy szinte minden indulásomkor bevillan valami emlékszilánk ebből a nehézségből, ami akkor önthetett el, amikor az anyaméhet készültem elhagyni... Például, amikor elutazunk, az utolsó estén a pakolás közben rendszeresen szembesülök azzal, hogy a várva várt és tervezett utazást megkérdőjelezem: tényleg jó ötlet ez, hogy elutazunk? Nem lenne jobb mégis itthon maradni?... Mindig csodálkozom aztán magamon, hogy honnan jönnek ezek a gondolatok... –
A magzat tehát elindul a méhből az ismeretlen felé. Ösztönösen tudja, hogy mennie kell, és bölcsen tudja azt is, hogy hogyan. Segíti, támogatja őt ezen az úton az összehúzódások ritmikus ereje. A vére továbbra is a szorosan hozzátartozó köldökzsinóron keresztül áramlik, és folyamatosan érkezik benne az oxigén és a tápanyagok, minden, ami az életéhez kell. Ez a köldökzsinór ruganyos, spirális fonata három érnek (két artéria és egy véna), amit egy zselés, vastag kötőszövet vesz körül. Spirális elhelyezkedésük miatt a köldökzsinórban futó erek hosszabbak, mint a zsinór maga. Ezek az adottságok és a rugalmas gumiszerű kocsonyás burkolat a köldökzsinórt sokféle megterheléssel szemben ellenállóvá teszik. Ha meghúzzuk nem záródnak el benne az erek és csomózódni, megtörni sem igazán tud. Jól ki van találva. A születés során, ha előfordul, hogy ez a hármas fonatú zsinór egy-egy pillanatra összenyomódik a szűk csatornában, hamar újra átjárhatóvá válik. Olyan ez, mint, amikor úszunk s amíg a víz alatt vagyunk, nem kapunk levegőt, majd újra kiemelkedünk és ismét megtöltjük tüdőnket friss oxigénnel, hogy az újabb alámerülést kibírjuk. Szépen ritmusosan, kiszámíthatóan. A különbség csak az, hogy a magzatnak a víz a természetes közege és az oxigént a méhlepényen átszűrve az anyai szervezetből „veszi”. Majd egyszer csak megérkezik. Megszűnik a ritmikus nyomás, ami kisegítette, de az életadó vér még folyik a köldökzsinóron át. Miért ne folyna, hiszen a méhlepény még az előbb a helyén volt, épp most készül leválni. De vajon kinek a vére van a köldökzsinórban? Az anyagok cseréje a méhlepényben zajlik, itt találkozik csodálatos módon az anyának és a babának egymásétól különböző vére. A méhlepénytől a magzatig vezető köldökzsinór tehát a baba saját vérét tartalmazza, azt, amin mindenféle anyagcsere folyamatok megtörténhetnek, hiszen még sem az emésztőrendszere, sem a tüdeje nem működik önállóan. A méhlepény az a hely, ahol a magzati vér leadja a nem kívánatos anyagokat, felveszi az oxigént és minden más tápanyagot, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy ez a mi tüdőnkben zajlik.
Mi történik a megszületéskor? A baba szervezete nagyot változik: “vízalatti lényből szárazföldivé válik”. A tüdők kitágulásával a szívben új rendszer áll fel, és a vér máshogyan kezd el áramlani, lehetővé téve a baba szervezete számára az önállósulást az anyai szervezettől. De ebben a pillanatban még mindig működik a régi rendszer is, még fennáll a kapcsolat pár pillanatig, amíg pulzál vér a köldökzsinórban. Ezekben az átmeneti percekben egy furcsa kétéltű lény az ember, ami egy kettős, kint is-bent is helyzet. Abban a pillanatban, amikor a megszületéskor a tüdő kinyílik és életében először működni kezd, az újszülött szervezete számára fontos, hogy még a köldökzsinóron át visszajöjjön az az oxigéndús vér. Olyasmi ez mint, amikor ismeretlen helyre érkezünk, és milyen jól esik még egyet haza telefonálni, hogy megérkeztünk, és megenni az otthonról hozott utolsó kolbászos szendvicset, mielőtt belevetjük magunkat az új világba.
Valami ilyesmit enged meg az, aki érintetlenül hagyja a köldökzsinórt a születés után mindaddig, amíg még pulzál. Aztán, ha már ebből a csodálatos szervből az összes vér visszatért a baba szervezetébe, akkor vágja csak el ezt az anyát és gyerekét fizikailag összekötő kapcsot.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a késleltetett köldökzsinór ellátást ajánlja. Azt javasolja, hogy a megszületés után még minimum egy percig vagy, amíg pulzál, érintetlenül hagyják a köldökzsinórt. Ezzel szerintük megelőzhető az újszülöttkori vashiány/vérszegénység. Az utolsó szendvics, ami még a napi ellátmány része, így megtámogat minket az új életbe vezető úton…
kép forrása: catie atkinson: waterbirth at: http://spiritysol.blogspot.com/
tovább olvashatsz:
https://www.who.int/elena/titles/full_recommendations/cord_clamping/en/
