Amikor a harmadik gyerekemet vártam és a szülésre készültem, találtam otthon egy követ. Szép, lapos, ovális formája volt és a zöld sokféle árnyalatában játszott a felülete. Korzikáról hoztam 16 éves koromban. Volt ott egy olyan tengerpart, ami messziről feketének látszott és azon a feketeségen terültek el ütemesen fehérhabként a tenger hullámai. Varázslatosan nézett ki. Amikor lementünk kiderült, hogy a fekete part valójában sötétzöld kavicsokból áll, azt árasztja el óriás hullámaival a tenger percről percre. Mire a harmadik gyerekem szülésére készültem már sok könyvet, történetet elolvastam a szülés kapcsán, és az egyik nagyon megragadt bennem. Ebben a szülés folyamatát, a tenger hullámainak munkájához hasonlították. Amikor rátaláltam a korzikai kőre, ez ugrott be, és onnantól magamnál tartottam, mint egy talizmánt. Vártam, és sokszor simogattam a kavics sima felületét, készítve magamat arra, hogy nemsokára számomra megint eljön a szülés ideje. Végül, mikor elindult a kislányom a születés útján, ezt a követ szorítottam és idéztem fel általa a tenger végtelen munkáját, a hullámok erejét, ami számomra végül meghozta őt erre a világra.
Voltak és vannak olyan emberek, kultúrák, amelyekben olyan eseményekkor, amit úgy éreznek, hogy nagy megpróbáltatás elé állítja őket, segítségül hívnak túlvilági vagy természeti erőket. Ezt nagyon gyakran képeken vagy szimbolikus tárgyakon keresztül teszik/tették. Ezeknek a tárgyaknak különleges erőt tulajdonítottak, ami felidézte vagy megtestesítette az istenek, a miénknél hatékonyabbnak és megbízhatóbbnak hitt erejét. A szülés kiemelten ilyen esemény volt az emberiség történetében. Egy-egy kultúrában megjelennek a szülésnél használt talizmánok egyéni formái. Ide tartozik a korábbi bejegyzésünkben elemzett egyiptomi szülőtégla, de találunk különféle istenasszonyok szobrait az indián kultúrától a szibériai mansikon át a keresztényekig. A vallásos lelkületben ezeknek a tárgyaknak egyértelmű volt a hasznuk. Ami érdekes, hogy több szinten hathattak ezek a talizmánok: egyrészt, mivel hittek bennük úgy érezhették, hogy az istenasszony ereje eljött hozzájuk. Másrészt a tárgyhoz kapcsolódó történetek is segíthettek azáltal, hogy a szüléshez hasonló helyzetet idéztek fel, olyat, aminek megnyugtató feloldása volt. Ami érdekes, hogy nemcsak úgy hatottak, hogy a tárgyakon keresztül eljött a szülőnőhöz az istenasszony ereje, hanem a szobrokhoz/képekhez kapcsolódó történeteken és analógiákon, hasonlatos-helyzetek felidézésén keresztül is tudtak segíteni a szülést megtapasztaló asszonyon. Amikor az egyiptomi nő, rápillantott a szülőtéglára eszébe jutott, hogy Ré minden reggel megszületik Nut combjai közül, ez ilyen egyszerű és természetes. Amikor a keresztény asszony Szűz Mária szobrát szorongatta, felidéződött benne, hogy Mária szépen megszülte Jézust. Ez bekapcsolja őket asszonyok millióinak sorába, akik már világra hozták gyermeküket. Abban a szorongató helyzetben, amikor nagyon egyedül érezzük magunkat, hiszen “az én testem dolgozik, az én gyerekem születik”, erővel tölthet el a tudat, hogy hányan megcsinálták már előttünk.
Mint már egyszer korábban írtam számomra ezek a tárgyak úgy is működnek, mint pozitív szuggesztiók. „Weitzenhoffer (1989) definíciója szerint a szuggesztió olyan kommunikáció, amely önkéntelen választ vált ki a befogadóból. A kommunikáció megjelenhet szavak formájában, ám mozdulatok, illetve a tárgyi környezet is vált ki hatást.” Az, hogy mennyire vagyunk fogékonyak a szuggesztiókra változó. Olyankor jellemző, hogy megnövekszik a szuggesztiókra való fogékonyságunk, amikor nem mindennapi, újszerű helyzetbe kerülünk, azaz nem tudunk megszokott kereteinkre támaszkodni. A várandósság és a szülés alatt természetes módon megemelkedik a szuggesztiókra való fogékonyság, az édesanya számára kiemelkedő jelentőséggel bír minden, amit körülötte tesznek vagy mondanak.
A szülésnél használt talizmánok részben az analógiás gondolkodáson keresztül és, mint pozitív szuggesztiók hatnak az anyára. Általuk érezheti, hogy a világ és a túlvilág erői a segítségére vannak, és támaszkodhat a tárgyakhoz kapcsolódó történetekre. Azt is megélheti közben, hogy része a szülést átélt asszonyok közösségének, nincs egyedül.
A visualizingbirth.org nevű honlapon Anna Hennessey gyűjti a szüléshez kapcsolható képeket, szobrokat, olyanokat, amiken keresztül pozitív szuggesztió valósulhat meg az azokat néző nők számára. Ennek nemcsak az a célja, hogy, aki hisz az ilyesmiben használhassa őket. Manapság úgy növünk fel, hogy valódi szülést nem látunk, minden belső képünk, ami a szülés témájához kapcsolódik leginkább filmekből származik. A filmek nagy többségében egyoldalúan, felszínesen ábrázolják a szülést, ezek a képek, mint negatív szuggesztiók hatnak ránk, ijesztőek és részlegességük miatt nagyban torzítják azt, hogy milyen szülni-születni. Ezt ellensúlyozandó érdemes olyan képeket nézni, amik a szülés-születés élményének egészlegességét mutatják meg, egy teljesebb képre törekednek, és az évezredek alatt felhalmozott emberi tapasztalat alapján készültek azzal a céllal, hogy segítsék a nőket akkor, amikor eljön a szülés ideje.
Számomra a tengert megjelenítő kavics elviselhetőbbé tette a testem munkáját: a tenger lenyűgöző erejét érezhettem a csontjaimban, húsomban működni. Más élménnyé tette a vajúdás nehéz pillanatait.
források:
a kép: pre-columbiai „huaco” szobrocska, Larco Museum, Lima, https://www.museolarco.org/en/
