Régi barátság köt össze minket. Ahogy együtt fogalmaztuk meg azt a vágyunkat, hogy szeretnénk foglalkozni a perinatális időszakkal, leendő apákkal és anyákkal, úgy lett nyilvánvalóvá, hogy együtt fogunk dolgozni. Hamar rájöttünk arra, hogy az, amikor közösen alkotunk, módszertant találunk ki, tematikát rendezünk, egy kölcsönösen inspiráló flow - élmény.
Fontosnak tartjuk azt is, hogy - mivel különböző személyiségek vagyunk és ketten tartjuk a workshopjainkat - lehetőséget adunk a résztvevőknek arra, hogy kiválasszák közülünk, melyikünkhöz tudnak inkább kötődni. Melyikünk kommunikációs stílusát értik jobban. Mert tudjuk, hogy kötődés nélkül nincs tanulás. Mi is sokat tanulunk egymástól. Lassan három éve dolgozunk együtt, ezalatt sokat csiszolódtunk, igyekeztünk minél hatékonyabban és élvezetesebben együttműködni. A munka öröm, időről időre nehézség, és gyakran felemelő, hiszen vágyból fakad. Ebből a vágyból együtt születünk mi is.
Az “Együtt Születünk” nevet még a képzés alatt találtuk ki. Azt hivatott kifejezni, hogy, amikor a szülés történik és gyermek születik, akkor születik meg a férfi apának, a nő anyának és a magzat is újszülöttnek, abban a pillanatban mind együtt születnek meg. Most már - így visszatekintve - azt is jelenti, hogy mi ketten is együtt születünk ebben a folyamatban, amiben megtervezzük és tartjuk a workshopjainkat.
Kitaláltuk, hogy 16 éven felüliekkel szeretnénk foglalkozni, mert az iskolákban ez a téma alig van jelen, tabunak számít, szüleiktől kevés dolgot hallanak a szülés-születésről és barátaikkal sem beszélnek róla. Intenzíven elkezdtünk gondolkodni arról, hogy hogyan lehetne a gimnazistákkal, egyetemistákkal dolgozni, azokkal, akik még nyilvánvalóan a szülés előtt állnak. Sokan bolondnak néztek minket, hogy minek foglalkozunk ezzel a fiatal korosztállyal, ráér majd akkor, amikor megfogan a baba. Ez a téma úgy sem érdekli őket, a szerelemmel vannak elfoglalva. És ez így van. Viszont azt tapasztaltuk a gimikben tartott workshopokon, hogy az első pár kérdés után a diákok többsége bevonódik, élvezi, hogy olyan témával foglalkozunk, ami valóban érinteni fogja az életüket. Olyan gondolatokat vetünk fel, amik eszükbe sem jutottak, és választ kaphatnak a bennük bujkáló, sokszor feszítő kérdésekre a téma kapcsán. Például nagyon érdekli őket a szülés, de alapvetően a netről tájékozódnak, és nincs lehetőségük kontextusban látni a témát. Valamilyen prekoncepció alapján alkotnak véleményt róla. Egész más az, amikor a workshopok során élményszerűen dolgozunk át egy-egy témát, és megjelennek a valós helyzetek és azok mentén a valós érzelmek. Egy ilyen félnapos workshopunk során tapasztaltuk meg azt, hogy mennyit változhat valakinek a hozzáállása: egy gimiben, az egyik 17 éves srác hasalt a földön a nap végén (fontosnak tartjuk, hogy mindenki úgy vegyen részt ezeken a workshopokon, ahogy kényelmesen érzi magát) és elgondolkodva mondta: “Én biztos voltam benne, hogy nem megyek majd be a csajom szülésére, de most már azt hiszem, ha ő is szeretné, én be akarok menni.”
Szülésfelkészítőket is tartunk, mert ahogy a gimnazistaként sem hallanak részletesen erről a témáról, később gyereket várva sem sokkal tájékozottabbak az emberek. Hiszen ez a téma a későbbiekben is tabu marad. Persze lehet hallani barátnők szülésélményeiről, és feltűnhet, hogy kisgyerekes barátaink eltűnnek a színről (ritkábban jönnek bulizni, fáradtak, nyűgösek de/és folyton a gyerekeik cukiságait posztolják a közösségi oldalakon), de egészleges képet nehéz kapni erről a meghatározó folyamatról, ami a foganástól a gyermek talpra állásáig tart. Mi úgy szeretünk dolgozni, hogy az egész időszakot érintő változásokról beszélünk, testi és lelki történésekről, az anya, az apa és a baba szemszögéből. Fontosnak tartjuk, hogy a pár mindkét tagja eljöjjön a felkészítő workshopokra. Egyrészt, mert sokat beszélünk az apákról, az apává válás folyamatáról, másrészt, mert kulcsokat adunk ahhoz, hogy hogyan tudnak ők ketten erről, az életüket mélyen érintő időszakról, beszélgetni egymással. Az apáknak is fontos tudniuk arról, hogy mi történik a várandósság és szülés során párjukkal, gyerekükkel, és ők maguk mire számítsanak.
Az is előfordul, hogy egyéni tanácsadással keresnek meg minket. Azt a nagy elveszettség érzetet, amit ebben az időszakban sokan megtapasztalnak nem szükséges egyedül viselni. Van, hogy nagyon kilátástalannak, rémisztőnek, végeláthatatlannak érezzük azt, amiben éppen vagyunk. Mit kell majd tegyek a szülésnél? Ki fog tudni segíteni? Képes vagyok rá? Hogyan kell egy ilyen pici babát, aki egész nap itt van velem és felelős vagyok érte, ellátni? Honnan tudnám mit kell vele tenni, hiszen igazán sosem hallottam róla és közben bennem is óriási változások zajlanak. Apaként nekem hol a helyem? Hogyan tudom elkeseredett páromat támogatni, amikor én ugyan olyan elveszett vagyok ebben a témában? Fontos tudnotok, hogy nem vagytok egyedül! Lehet segítséget kérni és akkor együtt megszületnek a válaszok, a beláthatatlan homályosság kitisztul és megjelennek a már megfogható részletek. És, amikor elmúlik a pánik, helyet kapnak a vágyak. Mert fontosnak tartjuk, hogy végül is a döntéseinket a vágyaink határozzák meg, ne a félelmeink.
Hallgassátok a velünk készült interjút, ebben megszólal két pár, akik részt vettek a workshopjainkon:
